Pietrelcinai Pio atya a 20. század legnagyobb misztikusa, az első stigmatizált pap, akit 2002-ben avatott szentté II. János Pál pápa. Leveleiben lelki életéről, vívódásairól, Istennel megélt találkozásairól vall, mégpedig olyan őszinteséggel, amilyennel egyedül gyóntatója előtt nyílik meg az ember.

A könyv első része a stigmatizáció előtti időszak leveleit tartalmazza, a második rész fő témája a rejtőző Isten keresése és a lélek tisztulása a szenvedésekkel teli „sötét éjszaka” megtapasztalása által.

„Pio atya leveleit olvasva a rendkívüliekben a ’rendest’, a csodákban pedig a nekünk adott kegyelmeket fogjuk felfedezni, és krisztusi életünket, de emberi életünket is elmélyültebben kezdjük élni. Ha Istennel való személyes kapcsolatunkban olvassuk ezeket a leveleket, hitbeli ’szívmosásban’ lesz részünk, és megízlelhetjük a békességet, amelyet Urunk ígért az utolsó vacsorán.”
fr. dr. Barsi Balázs OFM

A 180 oldalas A/5 méretű könyv Pio atya 47 levelét tartalmazza, amelyeket lelkivezetőihez írt 1910 és 1921 között.
A kötet a MÉCS Családközösségek gondozásában, Barsi Balázs OFM ajánlásával jelent meg.
ISBN 978-963-87602-1-0 Ára: 1995 Ft (ÁFA-val együtt)


Kapható
- a Stephanus Könyvesházban (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.),
- a Fioretti - Szent Ferenc könyvesboltban (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.
a Kárpátia udvarban, a Ferenciek tere felől az első bolt), és
- a Huszár Gál könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.),

illetve megrendelhetők a Laudate internetes webáruházban.
További információ: címen.



Az 1913. február 13-án kelt levél:

h 13 g

„Semmi sem győzheti le azokat, akik a kereszt súlya alatt sóhajtoznak”

Pio atya levelezése gyakran utal isteni Jegyesével, az Isten Fiával való kapcsolatára. A beszélgetésekből kirajzolódó teológiai szemlélet tökéletesen megfelel a szentírási kinyilatkoztatásnak és az egyház szent hagyományának. Ez tűnik ki az alábbi levélből is, amelyben Jézus a hiteles kereszténység jeleként a kereszt hordozására hívja Pio atyát [116].

Pietrelcina, 1913. február 13.

h g

I.M.I.F.*

Szeretett atyácskám!

Nagyon jól vagyok. Méltatlanságom ellenére Jézus továbbra is szeret, mert engedi, hogy azok a verések még durvábban folytatódjanak. Huszonkét napja egyfolytában megengedi nekik, hogy kitöltsék rajtam haragjukat. Atyám, egész testem tele van zúzódásokkal, annyi ütést álltam ki ellenségeink kezétől.

Többször odáig mentek, hogy letépték rólam a hálóinget, s úgy ütlegeltek. Mondja, nem Jézus volt-e, aki megsegített ezekben a keserves percekben, amikor a gonosz lelkek – mindentől megfosztva – tönkre akartak tenni és el akartak pusztítani? Ráadásul miután eltávoztak, még sokáig ruhátlanul feküdtem ebben a hidegben, mert mozdulni sem bírtam. Mennyi kegyetlenséget kellett volna még kiállnom, ha jóságos Jézusunk meg nem segít!

Nem tudom, mi vár rám. Csak egyet tudok biztosan: az Úr sohasem szegi meg ígéretét. Jézus mindig azt mondogatja: „Ne félj, szenvedést hozok rád, de erőt is adok hozzá. Próbára teszem lelkedet; azt akarom, hogy megtisztuljon e mindennapos, rejtett vértanúság által. Ne ijedj meg, ha engedem, hogy a gonosz lélek meggyötörjön, hogy a világ ellenedre legyen, hogy bánatot okozzanak neked azok, akik számodra legkedvesebbek, mert semmi sem győzheti le azokat, akik a kereszt súlya alatt sóhajtoznak az én szeretetemért, s akiket én magam védelmezek.”

A múltkor azt mondta Jézus: „Hányszor elhagytál volna, fiam, ha nem feszítelek keresztre! A kereszt alatt az ember megtanul szeretni; [a keresztet] nem adom meg mindenkinek, csak azoknak a lelkeknek, akik a legkedvesebbek nekem.”

Köszönöm, hogy sokat imádkozik értem az Úrhoz. Ígérem, hogy amikor vele vagyok, én is szót emelek az ön ügyéért. Jó az Úr Jézus, és nem tudja majd megtagadni kérésemet, bármily halkan jut is fülébe kiáltásom.

Nem felejtettem el azt a két lelket Jézusnak ajánlani. Kérem, biztosítsa őket, hogy legyenek nyugodtak. Jézus kicsit több ráhagyatkozást és bizalmat vár tőlük. Szegények nem is tudják, mennyivel kedvesebbek ilyenkor Jézus szemében, mint amikor közel érzik a vigasztalást. Nem veszik észre, hogy Jézus jobban segíti őket most, mint azelőtt. Jézus egyedül magának akarja megnyerni őket, ezért szór töviseket az életükbe.

Ha San Marcóban jár, kérem, adja át üdvözletemet a tartományfőnök atyának. Azt is szeretném, ha még egyszer megkérné, engedélyezze, hogy gyóntathassak. Szinte biztos, hogy reménytelen, de nem tudom elhallgattatni magamban ezt a titokzatos hangot. Bármire kész vagyok, amit az elöljáró akar, és egy újabb elutasítás [elfogadása] komoly megadást jelent részemről.

Családom minden tagja üdvözli; a főtisztelendő atya is üdvözletét küldi; Francesco ezer puszit küld.

Imádkozzék azért, akinek szívéhez ön oly közel áll!

fra Pio



* A Pio atya leveleinek elején olvasható betűk Jézus, Mária, József és Ferenc nevének kezdőbetűi. Jézus és József „J” betűje helyett „I” áll a latin Iesus, Ioseph írásmódnak megfelelően.